Oscar Wilde meséi: A boldog herceg és a többiek

Oscar Wilde meséi és elbeszélései

Oscar Wilde 34 éves volt, amikor megjelent A boldog herceg és más mesék (1888) című kötet öt mesével (A boldog herceg, A csalogány és a rózsa, Az önző óriás, Az önfeláldozó jó barát, A nevezetes rakéta), majd néhány évvel később ezt a Gránátalmaház (1891) követte, további négy megindító történettel (Az ifjú király, Az infánsnő születésnapja, A halászlegény és a lelke, A csillagok fia). Bár Wilde-ot elsősorban nem meseíróként ismerjük, sokan a legendás dán meseíróhoz, Andersenhez hasonlítják történeteit, sőt elé is helyezik. Meséi szívbe markolóak, érzelmekkel teliek, egyszerre szórakoztatóak és tanulságosak, gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szólnak, s nem nélkülözik a humort és az iróniát. 

Wilde egyébként ezekben az években aktív volt a prózai művek, s ezen belül az elbeszélések, rövid történetek műfajában: 1891-ben megjelent a Lord Arthur Saville bűne és más történetek című kötet is, benne a címadó elbeszélés mellett A canterville-i kísértet, A szfinx, akinek nincs titka és A modell milliomos (a későbbi kiadásban már a Mr. W. H. arcképe című novella is szerepelt, melyet eredetileg a Blackwood's Magazine-ban tettek közzé 1889-ben). Ekkor írta egyetlen regényét, a Dorian Gray arcképét is, melynek keletkezéséről itt írtunk.

Oscar Wilde meséinek népszerűsége ma is töretlen, ami a történetek szépsége mellett minden bizonnyal csodálatos nyelvezetének és remek stílusának, sajátos humorának is köszönhető. Az interneten rajongói képek, illusztrációk sokasága jelzi, hogy e történetek sok hivatásos és amatőr művészt is megihlettek már.

Walter Crane illusztrációja a Boldog herceg
és más mesék 1888-as első kiadásához

A Gránátalmaház című kötet első
 kiadásának belső címlapja (1891)

A boldog herceg

Így kezdődik a történet:

„Magasan a város fölött, egy karcsú oszlop tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig be volt aranyozva finom aranyból vert vékony levélkékkel, két ragyogó zafírkő volt a szeme és egy nagy, piros rubindarab tündökölt a kardja markolatán.

Csodálták is ám nagyon a herceget.

– Olyan szép, mint valami szélkakas – jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki azt szerette volna, hogy híre keljen művészi ízlésének –, csakhogy nem annyira hasznos – tette hozzá azon való félelmében, hogy kétségbe vonják a gyakorlati érzékét, aminek a hiányával igazán nem lehetett volna vádolni őt.

– Miért is nem vagy olyan, mint a boldog herceg? – kérdezte egy érzékeny lelkű anya kicsi fiától, aki nyafogva kérte tőle a holdat. – A boldog herceg sohasem nyafog semmiért.

– Örülök, hogy van a világon valaki, aki egészen boldog – dünnyögött magában egy csalódott férfiú, miközben bámészkodva nézte a csodálatos szobrot.

– Mintha csak angyal volna – mondogatták az árva gyermekek, amikor kitódultak a székesegyházból, ragyogó skarlátszín kabátkájukban, tiszta, fehér köténykével.

– Miből gondoljátok? – szólt a matematikatanár. – Hiszen sosem láttatok angyalt.

– Dehogyisnem! – felelték a gyermekek –, láttunk bizony, az álmainkban. – És a matematikatanár összeráncolta a homlokát és nagyon szigorú arcot vágott, mert nem helyeselte, ha a gyermekek álmodnak.”

(Oscar Wilde: A boldog herceg)

A boldog herceg történetéből 1974-ben Michael Mills készített animációs rövidfilmet. A boldog herceg hangját Christopher Plummer, Oscar-díjas kanadai színész (aki A muzsika hangja főszereplőjeként lett népszerű egy szűk évtizeddel korábban), a kis fecskéét Glynis Johns angol színésznő kölcsönezte. (A film a YouTube-on most három részletben megtekinthető.)

Idézetek Oscar Wilde meséiből

„Légy igaz szerető, mert a szerelem bölcsebb, mint a tudomány, bár az bölcs, és erősebb, mint a hatalom, bár az erős.”

„Milyen ostoba dolog a szerelem. (...) mindig olyan dolgokról mesél, amelyek nem következnek be, és mindig olyasmit hitet el az emberrel, ami nem igaz.”

„Egyre keservesebben érezte a fájdalmat és egyre szenvedélyesebben szólt az éneke, mert arról a szerelemről dalolt, amelyet a halál tesz tökéletessé, arról a szerelemről, amely a síron túl sem hal meg.”

„Gyengéd rózsapír ömlött a rózsa szirmaiba, mint a menyasszony arcának pirulása, amikor csókot lehel a vőlegény ajkára.”

„Soha életemben nem láttam még ehhez fogható rózsát. Olyan szépséges, hogy biztosan valami hosszú latin neve van.”

(Oscar Wilde: A csalogány és a rózsa. 
Ez a mese is megtalálható A boldog herceg című kötetben.)

Illusztráció A csalogány és a rózsa című meséhez. 
(A kép http://eldesvandelpoeta.ning.com/
profiles/blogs/el-cantico-de-roncal-enamorado oldalról származik.)

Nika Golz illusztrációi Oscar Wilde meséihez: Fent: Az önfeláldozó jóbarát, Az önző óriás, A csillagok fia.
(A képek forrása: http://www.dana-mad.ru/gal/)

„Bármely zugocska, amelyet szeretünk, az a világ a számunkra.”

„Én mindig csak magammal törődöm és elvárom mindenkitől, hogy ugyanazt tegye. Ez az úgynevezett együttérzés.”

„A vitatkozás rendkívül közönséges dolog, mert jó társaságban mindenkinek pontosan megegyezik a véleménye.”

„Az olyan lángelme, amilyen én vagyok, bizonyos lehet benne, hogy eljön az idő, amikor kellőképpen méltányolni fogják.”

„Valójában, mindig is azon a véleményen voltam, hogy a kemény munka egyszerűen azoknak a mentsvára, akik semmi egyébre nem valók.”

 „Nagyon veszedelmes dolog, ha az ember ismeri a barátait.”

(Oscar Wilde: A nevezetes rakéta. 
Ez a mese is megtalálható A boldog herceg című kötetben.)