Poe kedvenc témája: egy gyönyörű nő halála – Ötven éves a Ligeia filmfeldolgozása

Fél évszázada mutatták be Roger Corman filmjét, a Ligeia sírboltját, mely Edgar Allan Poe 1838-ban megjelent elbeszélése alapján készült. A klasszikus horrortörténetben az elbeszélő babonás vonzalmat érzett felesége, Ligeia iránt, s az asszony halála után sem tud szabadulni az imádott nő emlékétől. Hiába vonul vissza Angliába, újabb házasságában is kísért az első asszony emléke.

Poe többször nyúlt a „győnyőrú nő halála” témához. A novella nem önéletrajzi ihletettségű, bár ha később írja meg, akkor akár a saját életéből is meríthetett volna, hiszen a feleségét korán elvesztette: Virginia Eliza Clemm Poe mindössze 24 évet élt. (Egyébként az író unokahúga volt, s amikor összeházasodtak, a lány mindössze 13 éves volt.)

Roger Corman  filmje már a nyolcadik volt az Oscar-életműdíjjal jutalmazott rendező hatvanas évekbeli Poe-adaptációinak sorában (korábban készült például Az Usher-ház bukása, A kút és az inga, A holló, A vörös halál álarca), melyek többségében Vincent Price játszotta a főszerepet. Ebben a filmben a kor horrofilmjeinek sztárjaként ismert Price partnere Elizabeth Shepherd volt a régi és az új feleség (Lady Ligeia és Lady Rowena) kettős szerepében.

Nézzünk néhány képet a filmből, s olvassunk bele az elbeszélésbe! Megmutatjuk a film előzetesét is. 

A Ligeia sírboltja előzetese: 

Vincent Price a Ligeia sírboltjában, az első felesége emlékétől szabadulni nem tudó férfi szerepében.

Két részlet az eredeti Poe-elbeszélésből, Babits Mihály fordításában:

„Ligeia meghalt; s én, szinte porba sújtva fájdalmamtól, nem bírtam ki tovább sivár lakásom magányát a Rajna borús és omló városában. Amit a világ gazdagságnak nevez, nem hiányzott nekem. Ligeia hozománya nagyobb volt, sokkalta nagyobb volt, mint amennyit közönséges halandók asszonyukkal kapnak. Így pár hónapnyi lankadt és céltalan bolyongás után megvásároltam s valamelyest kitataroztattam egy régi klastromot, melyet nem fogok megnevezni, a szép Angolország egyik legvadabb s legkevésbé ismert részében. Az épület sötét és komor fensége, a birtoknak valósággal elvadult képe s a sok idő szentelte méla emlék, mely e házhoz és birtokhoz fűződött, sok tekintetben hozzáillettek a teljes elhagyatottság érzéséhez, mely az ország e távoli és lakatlan tájára kergetett. De, habár a klastrom külseje, fali zöldellő omladozásában, csak kevés változást szenvedett, belül gyermekes perverzitással engedtem teret – s tán halvány reménnyel is, hogy enyhíti bánatom – oly fényűzésnek, mely különb volt, mint a királyoké. Ily kéjelgésekre szinte már legkorábbi éveimben bizonyos hajlam ivódott lelkembe, s most azok újra föltámadtak bennem, mintha megint gyermekké tett volna a bánat. Sajnos, hogy valósággal a kezdődő őrület csíráit lehetett volna fölfedezni pompás és fantasztikus függönyeimben, ünnepélyes egyiptomi faragványaimban, szobáim vad párkánydíszeiben és bútorzatában, s aranybojtos szőnyegeim bolondházba való mintáiban! Az ópium nyűgeivel hálózott rab voltam, munkám s napirendem az álmok színeit öltötte. De nem szükség részleteznem e fonákságokat. Hadd beszéljek csak arról az egyetlen s örökre átkozott szobáról, ahova a lelki zavar egy pillanatában mint ifjú asszonyomat vezettem be az oltár mellől – mint a soha nem feledett Ligeia utódját – a szőke hajú és kék szemű Lady Rowena Trevanion of Tremaine-t.”

(Edgar Allan Poe: Ligeia. Babits Mihány fordítása. A teljes elbeszélés megtalálható Az elveszett lélegzett című válogatáskötetben. A könyv oldalán a Lapozz bele! rovatban a novella első oldalai is olvashatók.)

Ligeia sírboltja, mellette a második feleség, Lady Rowena (Elisabeth Stepherd),
illetve a történetben fontos szerepet játszó macska.

„Emlékem visszaszállt – s ó, micsoda erejével a bánatnak! – a szeretett, a szép, a fenséges, a sírba fektetett Ligeia felé. Tobzódtam az ő tisztaságának, okosságának, magasztos, éteri jellemének, szenvedélyes, bálványimádó szerelmének idézgetésében. S most égett csak föl szellemem teljesen, szabadon az ő tüzének minden lángjaiban. S ópiumálmaim izgalmában – mert a szokás e kábítószer béklyóiba láncolt – hangosan kiáltottam nevét az éjszaka csendjében, vagy nappal vad völgyek árnyékos rejtekeiben, mintha a halott hölgy iránti vágyam vad mohósága, ünnepi szenvedélye, emésztő lobogása visszahozhatná őt földi útjára, amelyet elhagyott – lehet-e igaz, hogy örökre?”

(Edgar Allan Poe: Ligeia. Babits Mihány fordítása. A teljes elbeszélés megtalálható Az elveszett lélegzett című válogatáskötetben. A könyv oldalán a Lapozz bele! rovatban a novella első oldalai is olvashatók.)

 Lady Rowena (Elisabeth Stepherd), a második feleség a macskával, illetve férjével (Vincent Price).

A film egyik francia nyelvű plakátja.

Korábbi posztjainkban is írtunk már Poe-feldolgozásokról: a klasszikus horror- és rémtörténetek filmsztárjai, Lugosi Béla a harmincas-negyvenes években, Vincent Price a hatvanas években számos sikeres Poe-adaptációban szerepelt. A róluk szóló bejegyzésekben ezekből a filmekből is mutattunk képeket. 

A Klasszik sorozatban eddig két Poe-válogatáskötet jelent meg: A fekete macska és Az elveszett lélegzet. A könyvek oldalán további elbeszélésekből is olvashatók részletek a Lapozz bele! résznél.