|
Szerelmes vagyok (A hét bagoly)
„Szerelmes vagyok, mint egy ifjú, aki csodálatosnak, mámorítónak érzi a nők illatát, különös zenét hall minden asszonyhangban, megbolondult egy meleg kézfogástól, és napokig elgondolkozik a női hajszálak göndörödésén.”
Dal arról a bizonyos szőke művésznőről
„… a szoknya után pedig már csecsemőkoromban is futkostam, ti. igen nagyon szerettem a dajkám keblén pihenni ki az élet fáradalmait. És még most is szeretem a nőket. Szeretem csókjukat, mert édes, szeretek mélyen a szemökbe pillantani, mert ez kellemes, szeretem karcsú derékukat átölelve tartani, mert az végtelenül bolonddá teszi az embert…”
Ábrándok
„… én, bár nem ismerem, bár sohasem láttam – asszonyom vagy kisasszony –, szeretem önt, amint csak azok szoktak szeretni, akik még sohasem szerettek. Én még sohasem szerettem az életben. Az ön hangja, az ön éji dala megtanított arra, hogy szívem van, amely szerelemre vágyik. Nem kérek öntől semmit, még csak azt sem, hogy tudomást vegyen rólam. Csak egy szál virágot dobjon le, és én boldog leszek. Egész életemre boldog leszek…
Asszonyom
„Ma ön mást szeret, és én önt nem szeretem. Mintha nem is lett volna érdemes ifjúnak lenni, tavaszt lehelni, faleveleket összeolvasni, és kis csermelyek mentén felfelé menni a hegyre – a széncinke rubintszeme úgy fénylett a csalitból, mint a drágakő az ön fülében.”
A Jólányhoz
„... a kora tavaszi reggeleket azért szeretem, mert akkor a kertek olyanok, mint a pirítóskenyér az első láng után!”
A cirkusz művésznőjéhez
„És most bevallom, hogy már nagyon régen szeretem Önt.
Szerelmem időpontját nem tudom megmondani, mert még akkor nem volt karkötőórám, amelyen minden tennivalómat pontosan ellenőrizhettem. Mindössze arra emlékszem, hogy szerelmem körülbelül egy időben kezdődött a sörhajú karnagy pálcikájának ma első mozdulatával, midőn az emelvényen jelt adott a fúvósoknak és vastag húros muzsikusoknak a megnyitó induló eljátszásához.”
Leányszöktetés
„Örvendeztem a kelkáposztának, amelyre Asszonyom oly huzamos ideig alkudozott, míg legnagyobb boldogságomra sose kifogásolta a karfiol vagy a zöldpaprika árát, mert tudta, hogy ezeket a zöldségeket én szeretem levesemben. A csarnoki kofák úgy bántak velünk, mint fiatal házastársakkal – ugyebár, felejthetetlen az a kimustrált, vén árusasszony, aki hamisan csippentett szemével, és azt javasolta, hogy a nagyságos asszonynak jól kell táplálni becses férje urát, mert akkor szép a férfi, ha kövér? (…) Mondhatom, Asszonyom, hogy sohase felejtem el a vásárcsarnoki délelőttöket az Ön társaságában. Ekkor tapasztaltam valóban, hogy milyennek kell lenni egy jó asszonynak, aki arra törekszik, hogy szép kövér ember legyen valaha abból a férfiból, akit szívéből szeret.”
A fogadósnéhoz
„Ne csodálkozzon tehát, asszonyom, hogy jó borai és ízes eledelei olyan könnyelműségre ragadtattak, amelyet ma őszintén és becsületesen sajnálok. Pénzerszényem nem volt arra berendezkedve, hogy hosszabb időt is eltölthetnék egy-egy fogadóban, mert hiszen utam is sietős volt. A tallérok pedig veszedelmesen nyugtalankodtak erszényemben, amikor Ön a konyha vagy a pince irányába vette lépteit: vajon miféle ellenállhatatlan falattal vagy nemes italneművel téved vissza? Ne csodálkozzon, asszonyom, hogy talléraimnak nyugvást parancsoltam, mert hiszen még messzi út állott előttem. Inkább tehát azt ígértem Önnek, hogy majd világéletemben itt maradok az Ön sárga szoknyája mellett, és könnyítek üzletének vezetésében: így például a borok lefejtését már én fogom elvégezni az idén. És ezenkívül is mindazokat a teendőket vállalom, amelyek egy férfi hivatásai a kocsmárosüzletben.
Ne haragudjon, asszonyom, hogy nem születtem fogadósnak, ellenben vendégnek. Kérem, ne verje be az ablakot, amelyen át megszöktem. Az ablak valóban nem tehet róla.”
Balerinák
„… amikor a júniusi éjjeleken a hold aludni jár a Gellérthegyre, a Tabán útjukra engedi a látszólag céltalanul csavargó szerelmeseket, a harmonikás kiskorcsmák vadszőlős udvarán kitöltötték az utolsó poharat, lassan elgondolkozva kezdenek egymás mellett lépegetni fiatal nők és férfiak, mintha arra gondolnának, hogy életük végéig ily tempóban mendegélnek egymás mellett…”
A ködben
„Bocsásson meg, hogy nem jöttem akkor, midőn kényelmes, kedves és mulatságos volt az élet; az embereknek olyan jó dolguk volt, hogy már nem is esett volna jól a lét egy kis kínzó, apasztó és nyugtalanító szerelem nélkül.”
Pesten lakott egy fuvolás
„– Csupán önt imádom, hölgyem. Engedje meg, hogy tovább is sétálhassak az ablakai alatt…”
Krúdy Gyula valamennyi idézett írása megtalálható A nő varázsa című válogatáskötetünkben (Alinea Kiadó, 2014.). A kötetben Krúdy több mint negyven elbeszélése és cikke szerepel (a tartalomjegyzék itt megtekinthető, és több novellába is belelapozhattok a könyv oldalán).
A nő varázsát így ajánlotta a Nők Lapja eheti számában V. Kulcsár Ildikó:
„Nincs még egy író, aki hozzá hasonlóan tudott varázsolni a gyönyörű nyelvünkkel! Erről győzi meg az olvasót a kiadó Krúdy-sorozatának új tagja, melyben több mint negyven elbeszélés és cikk szerepel. Szenvedély, szerelem, ábrándok, titkok, vallomások. Novellák, amelyekben „a régimódi tükrökön bágyadtan villan az aranyráma”, és szenteltvíz szagúak a szobalányok, a tőzsde hölgye pedig vadgalambszínű toalettet visel. Varázslatos világ a 20. század elejéről, mégis mai. Hiszen a vonzás férfi és nő között azóta sem változott.”
(V. Kulcsár Ildikó, Nők Lapja, 2014. 36. sz., szeptember 3., 76. o.)
|
