Krúdy és az álomfejtés

„Álom: játék, mint az élet… Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is.” 

Krúdy Gyula legsikeresebb, legtöbb kiadást megért műve az Álmoskönyv, mely most az Alinea Kiadó Krúdy sorozatának ötödik köteteként jelenik meg új kiadásban. Összeállításunkban bemutatjuk az Álmoskönyv keletkezésének hátterét, azt, hogy hogyan vallott maga a mester, az álomfejtő Krúdy e művéről, s miben látta egy írótársa, Hunyady Sándor az Álmoskönyv értékét. Idézünk Krúdy néhány más írásából is, melyet végigkísérnek az álmok: az író tudja, hogy a pesti emberek nyári éjszakán „álmodnak: szép idővel, jó egészséggel, vadgalamb szerelmével, szép asszony tejével, jó asszony kenyerével”, s persze mi is azt kívánjuk, hogy „majd egy kupa bor mellett újra szépeket álmodhasson e tájon egy öreg költő”.

Az Álmoskönyv keletkezése

Krúdy pénzszűkében kezdte írni Álmoskönyvét. Lánya, Krúdy Zsuzsa visszaemlékezése szerint az adta az ötletet, hogy egy hölgyvendégük nagy érdeklődéssel tanulmányozta a könyvespolcukon talált régi német álmoskönyvet. Krúdy lelkesen látott munkához, tanulmányozott régi álomfejtő könyveket, beépített személyes beszélgetésekben szerzett tapasztalatokat. Ő maga így vallott erről: „A könyvben következő álmok és babonák magyarázatait nem én találtam ki, csupán összegyűjtöttem az álomfejtéseket.  Összeszedtem régi könyvekből és régi emberek elbeszéléseiből. Falusi asszonyok hiedelmeiből, bölcsnek nevezett öregemberek megjegyzéseiből. Megsárgult papirosú könyvek segítettek munkámban, amely könyvek már nem lelhetők fel, csak a múzeumokban, s ezért olvasmánynak is szórakoztató e könyv; megleljük benne őseink álmait, s azt, hogyan mulattatták képzeletüket, midőn álmukból felébredtek.”

Krúdy Gyula szerkesztőként jegyezte az először 1920-ban, az Athenaeum kiadásában megjelent kötetet. 1921 nyarán a Színházi Élet közölt interjút az álomfejtő Krúdyval, majd közel három hónapon át adta közre hétről hétre Krúdy álomfejtéseit: az olvasók által beküldött álmokra adott magyarázatokat az író. A nagy siker és érdeklődés nyomán 1925-ben egy „második és öregbített kiadás" következett (melyhez Krúdy külön előszót is írt), majd számos újabb kiadás napjainkig. Egyes kiadásokban a kiegészítő részek eltérőek (tenyérjóslással és babonákkal foglalkozó rész is szerepelt, sőt volt olyan kiadás, ahol a lóversennyel kapcsolatos elbeszéléseket válogattak az almok jegyzéhe mellé), az alapot jelentő „Mindennapi álmok jegyzéke” azonban közös. Az ABC-rendbe szedett, lexikonszerű álomjegyzéket Krúdy kisebb írásai teszik még élvezetesebbé (például: Hogyan lehet kellemeset álmodni?; A gonosz ember álmai – Arról az emberről, aki álmában annyi rosszat követ el, hogy napközben alig győzi jóvá tenni; Magyarázat a kísértetről; Ismerkedés a lidérccel). A bevezetésként szereplő Magyar ember álmai című rész így kezdődik: 

„Az emberiség történelme: álmoknak sorozata. (…)
Aki a világ minden álmát összegyűjteni akarná, hétszer beutazhatná a tengereket, szárazföldeket, mégis elhullajtana egy-egy álmot valahol, amelyet nem vett észre, és műve csonka volna. Ily nagy munkára nem is vállalkozhatunk. Hazánkban maradunk, a magyar ember álmait próbálgatjuk megfejteni a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Azért lehet a könyvnek a címe: Magyar álmok is.
A Kárpátoktól az Adriáig minden lehunyó nappal felébrednek az álmok árnyai. Az emberek kezdik azt a másvilági életüket, amelyre másnap felébredve magyarázatot keresnek. A sok régi, bölcs álmoskönyv mellett tán elkél az én szerény próbálkozásom.”

Krúdy nem titkolja, hogy – noha komolyan vette a munkát, s alaposan tanulmányozta a fellelhető forrásokat –, maga is játéknak tekinti az álomfejtést, s szórakoztató olvasmánynak is szánja művét. Erről tanúskodik a már idézett részlet, s a kövekező idézet is:

„Hosszú, csendes esték munkája ez a könyv. Amely estéken a forgatott sárga lapok mögött feltünedeznek félig-meddig porrá válott öregasszonyok arculatai, akik falusi ifjúságomban, pattogó tűz mellett oly jelentőséget tulajdonítottak az álmoknak, mint akár a valóságos életnek. Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák halk elfuvolázására szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő soroknak. Álom: játék, mint az élet… Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is.”

S talán ez az Álmoskönyv sikerének egyik titka: az álmok megfejtése iránti vágyat most az író segít csillapítani, a régiek lejegyzéseit az irodalom eszközeivel tolmácsolva. Hunyady Sándor író fogalmazott így a harmadik kiadás megjelenésekor: „Lebilincselően érdekes mű az olyan ember számára, aki hisz a babonákban és a jóslatokban. De még érdekesebb a művész számára, aki megérti, mily zseniálisan társította Krúdy az álombeli látomásokat az eleven eseményekkel.” 

Álmok Krúdy elbeszéléseiben 

Az álmok világa természetesen nem volt idegen Krúdytól, ezt novelláiban, egyéb írásaiban is fellelhetjük. Ennek illusztrálására most a Régi magyarország és a Pest-budai hangulatok című kötetekben szereplő írásaiból idézünk. Utóbbiban a címekben is többször megjelenik az álom (Pesti hajnal falusi álma, Pesti ember nyári álmai).

L. M. emlékkönyvébe, 1921. január végén

„Mostanában Magyarországon mindenki álmodik.
Álmodik a múltról és a jövőről; álmodik nagy életű, hatalmas apjáról; a temetőbe százesztendős korában sem szívesen megtérő, gyönyörű tizenkilencedik századot átélő nagyapjáról; sólyomröptű gondolatú, régi nagy magyarokról; a honszerelem rőzselángját két tenyerükkel óvó, bús életű, de nem koldus hazafiakról; az áhítatos homlokú, szentté sárgult arcú, honmentő, bölcs magyarokról; a nemzeti lelkesedésről, amely nem rikoltott kakasként, de melegített, mint szív felé csavart zászló kelméje; álmodik a tragikusan ünnepélyes és virágszirom gyengédségű múlt századról… Álmodik a jövőről, amelyet szebbnek képzel, mint a jelen.” (Régi Magyarország c. kötet, 5. o.)

Hó, megállj! – a kondorosi csárdánál

„…1927-ben egyszerre csak felmerül a gondolat, hogy a kondorosi csárda százesztendős jubileumát meg kell ünnepelni. Groteszk, sujtásos kortesgondolat ez, akárkinek jutott az eszébe, tollra méltó eszme, amelyet jótékonynak is lehetne mondani, mert darab időre, ha csak egy napra is elrángatja a magyarokat a mai keserves időkből és visszaálmodtatja velük a száz esztendő előtti időket, amikor a közhiedelem szerint nem volt nagyobb baj Magyarországon – csárdákat lehetett alapítani az országutakon, finánc, adó, komisszáros beleegyezése nélkül, pusztán az úton járó emberek felvidámítására.” (Régi Magyarország c. kötet, 123. o.)

Nagyvárad

„Bűbájjal, babonával, elképzelhetetlen és félig átélt érzelmekkel teljes az ifjúkor. Mindenki másképpen álmodja, mindenki valamely különösséget és meglepetést vár a holnaptól. A szerelmesek egybekelését végignézni vidító és szomorító. „Kis szegénységünkből, kis kunyhónkban megélünk” – mondják, akik költőket is olvastak. Az élet oly reményteljesen közeleg, mint egy furcsa, sohasem látott csillag az ég aljáról. Csodák, váratlanságok, kedvességek, álmok ígérkeznek. Az egybeszoruló kezek életprogramot, elálmodott álmot mondanak egymásnak. Az asszony feje mindig a férfi szívén nyugszik, és a szempillák egy messzi korban egyszerre nyugszanak meg. Bármit mondjanak a keserűek és az ostobák, a szerelem mindig a legrégibb, szinte emberi életszámítási koron túl táplálkozik, ábrándozik, bolondozik, játszik, vidít, szomorít, a Dunába kerget, és új életre ébreszt.” (Régi Magyarország c. kötet, 131. o.)

A régi Magyarország kísértetei

„Hajnalodik. Lovagok, vadrécék, piros arcú urak, görnyedt hátú, göbös ujjú íródeák futólépésben kergetik a nyugat felé húzódó éjszaka köpenyegét. A kastély előtt, az országúton színes tót leányok seregélycsapata jelenik meg, mezítelen lábszáraikon még Bereg pora, a szájukon görbe hegyek visszhangos nótája, csipognak, sietnek a szőlőhegyre, hogy majd egy kupa bor mellett újra szépeket álmodhasson e tájon egy öreg költő.” (Régi Magyarország c. kötet, 191. o.)

Pesti hajnal falusi álma

„Hová, merre mennek a nők, akik még nemrégen másik életet éltek álmukban, a varróleány grófnénak álmodhatta magát, a boldogtalan szerető megcsókolhatta hűtlen kedvesét, a gyermektelen anya tömérdek inges kis kölyökkel játszadozhatott: most hová mennek, mikor a ködös reggellel elkezdődik a másik, álomtalan, fantázia nélküli életük?” (Pest-budai hangulatok c. kötet, 8. o.)

Pesti ember nyári álmai

„– Mit álmodott, Krúdy úr? – kérdé reggelenként az óbudai harangozó, amikor rágyújt az első versre.
Hát én csak rendben volnék az álmaimmal, mert nem fojtogatnak, nem zokogtatnak már évek óta – de vajon mit álmodik itt – szerte Pesten az a sok ember így nyári éjszakán? Megkérdem a mindentudó barátomat, és ő így felel:
(…)
– Álmodnak messzi kiskorcsmák lugasaival, ahová látszólag csak azért tért be a vándorlegény, hogy nevének kezdőbetűit felfirkantsa az újonnan gyalult padra, amelynek a sajátossága miatt nagy híre ment az összes kutyagolók között; ahova állítólag minden különösebb célzatosság nélkül mentek kézenfogva a szerelmesek, talán csak azért, hogy a nagy bajszú, vén bormérőtől meghallják, hogy várható-e eső a nap folyamán; ahová úgy szökött el Pestről valaha a polgár, hogy egész rongyos, megunt életét a városban felejtette, mint az ócska ruhát, és igyekezett új dalokat, magatartásokat, kedveket, hangulatokat felfedezni fák levelezéseiből, mezei virágok üzeneteiből, kugligolyók döngéséből és új barátok hosszadalmas előadásaiból; ahová ártatlanságával szökött a rózsaszínű nyári lány, kacér tetszelgésével a megkörnyékezett menyecske, fiatalkori ábrándokkal a paradicsom-érett asszonyság; ahová azért jártak a bütykös lábú pesti írnokok, hogy végre egy árok partján lehúzhassák a cipőjüket…
(…)
– Álmodnak: szép idővel, jó egészséggel, vadgalamb szerelmével, szép asszony tejével, jó asszony kenyerével.”  (Pest-budai hangulatok c. kötet, 63-65. o.)

A példákat még hosszasan sorolhatnánk, hiszen az álmok (a szerelmes álmok csakúgy, mint a múlt világa utáni álmodozás) végigkísérik Krúdy írásait. Ahogyan ő maga is utal rá, álmaink a múltból és vágyainkból táplálkoznak, s csak ritkán vonatkoznak a jövőre. Mindenesetre Krúdy Álmoskönyve továbbra is hasznos társa az álmaira magyarázatot kereső olvasónak éppúgy, mint azoknak, akik a sokat tapasztalt író, s álmod(oz)ó, álomfejtő irodalmi látomásait szeretnék élvezni.