Colin Firth klasszikus regények klasszikus szerepeiben

Mr. Darcy a Büszkeség és balítéletben (1995)

Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének sok feldolgozása készült. Ezek közül sokak kedvence az 1995-ös hatrészes BBC-sorozat, melyben Jennifer Ehle és Colin Firth alakították a két főszerepet, Elizabeth Bennetet és Fitzwilliam Darcyt. Colin Firth-t ez a sorozat tette ismertté, további népszerű és sikeres szerepeket hozott számára. A Bridget Jones naplójában Darcy figuráját (és Colin Firth felkérését erre a szerepre) is ennek a sorozatnak köszönhetjük.

„Mr. Darcy hamarosan magára vonta a teremben levők figyelmét magas termetével, szép vonásaival, nemes tartásával, és alig öt perccel belépése után már mindenki tudta róla, hogy évi tízezer font a jövedelme. A férfi vendégek szerint igazi úriember, a hölgyek szerint vonzóbb, mint Mr. Bingley, és mindaddig nagy csodálattal szemlélték, amíg a modora ellenszenvet nem váltott ki mindannyiukban. Ekkor a népszerűsége meredeken zuhanni kezdett. Kiderült róla, hogy gőgös, lenézi a körülötte levőket, nem lehet a kedvére tenni, és ezek után még hatalmas derbyshire-i birtoka sem tudta megmenteni attól, hogy barátságtalan, kellemetlen alaknak nyilvánítsák, aki arra sem méltó, hogy összehasonlítsák a barátjával.” (Jane Austen: Büszkeség és balítélet. Alinea Kiadó, 2013. 12. o. Weisz Böbe fordítása.)

A titokzatos megbízó A csavar fordul egyet-ben (1999)

Henry James A csavar fordul egyet című regénye a kísértettörténetek egyik híres klasszikusa. Szintén sok feldolgozása készült, olyan sztárokkal a főszerepekben mint Marlon Brando vagy Ingrid Bergman. Colin Firth az 1999-es filmváltozatban játszotta a kulcsszerepet: ő volt az a titokzatos londoni úriember, aki új nevelőnőt keres vidéki családi birtokára, s aki megnyerő modorával rábeszéli a hölgyet (a filmben Jodhi May-t) a cseppet sem veszélytelen feladat elvállalására, azzal a furcsa feltétellel is, hogy soha nem keresheti megbízóját, minden problémát egyedül kell majd megoldania...  

„... ez az illető, ez a jövendőbeli pártfogó, igazi úriembernek bizonyult. Egy ereje teljében levő agglegény volt, olyasvalaki, akihez foghatóval ez a hampshire-i parókiáról származó izgatott és zaklatott lány még sosem találkozott – legfeljebb csak álmában vagy egy régi regény lapjain. Könnyen magunk elé képzelhetjük a férfit: ez a típus, szerencsére, sosem hal ki. Jóképű volt, merész és kellemes kedélyű, fesztelen, vidám és kedves. Gavallérnak és nagyúrinak tűnt a lány szemében, de leginkább az fogta meg és az adott neki bátorságot, amire később szükség is volt, hogy a férfi az egészet afféle szívességként tárta elé, kötelezettségként, amit szívesen magára vállal. A lány gazdagnak gondolta, de félelmetesen különcnek – a férfit szinte dicsfénybe vonta divatos öltözete, kellemes vonásai, drága szokásai és a nők iránt tanúsított finom modora.”

„A két gyermekre korábban is egy fiatal hölgy ügyelt, de mély sajnálatukra elveszítették. Szépen bánt velük – igen tiszteletreméltó személy volt – egészen a haláláig (...) 

Lord Henry Wotton a Dorian Grayban (2009)

Oscar Wilde egyetelen regénye, a Dorian Gray arcképe egyik kulcsfigurája Lord Henry Wotton, aki nagy befolyással lesz a címszereplő Dorianra. E regénynek is sok filmváltozata készült, Colin Firth illusztris csapathoz csatlakozott: az egyik első, 1918-as Az élet királya című magyar némafilmben Lugosi Béla alakította Lord Henryt (akkor még Olt Arisztid néven), 1945-ben George Sanders, egy 1961-es TV-változatban George C. Scott. 2009-ben Oliver Parker vitte filmre a regényt, a címszerepben Ben Barnes-szal, Lord Henry Wotton szerepében Colin Firth-szel.

A regényben Lord Henry már az első oldalon megjelenik, Basil Hallward, a festő és a címben szereplő festmény társaságában. Kosztolányi Dezső fordításában élvezhetjük ezt a nyitóképet:

„A műterem tele volt a rózsák gazdag leheletével, s ahogy a könnyű, nyári szellő megrebbent a kert fái közt, a nyitott ajtón beáramlott az orgona nehéz szaga s a rózsaszín virágos tövisbokor gyengéd illata.
Lord Henry Wotton, aki perzsa nyeregtáskákból készült kerevetén heverészett, s szokása szerint egyik cigarettáját a másik után szívta, éppen most látta meg az aranyesőcserje ragyogó, mézédes és mézszín virágait, melynek remegő gallyai, úgy rémlett, alig bírják el lángoló szépségüket. Időnként szálló madarak különös árnyéka suhant át a hosszú, fátyolselyem függönyökön, melyek a nagy ablakról csüngöttek, egy pillanatra bizonyos japános hatást keltve, s a lordnak azokra a sápadt, jáspisarcú tokiói festőkre kellett gondolnia, kik a sebesség és mozgás érzetét akarják előidézni egy olyan művészet közegén át, mely szükségszerűen mozdulatlan. Kint méhek zümmögtek szomorúan; botorkálva keresték útjukat a hosszúra nőtt, kaszálatlan füvön, vagy egyhangú makacssággal kerengtek a buján virágzó lonc aranyporos harangjai körül, mindez mintha még jobban kiemelte volna a csöndet. London elhaló moraja olyan volt itt, mint egy távoli orgona mély búgása.
A szoba közepén festőállványra erősítve ott állott egy csodálatos, egyénien szép fiatalember egész alakos képmása, vele szemben pedig, egész közel, ott ült maga a művész, Basil Hallward, kinek pár évvel ezelőtti hirtelen eltűnése általános feltűnést keltett, és annak idején annyi találgatásra adott okot.”
(Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe. Alinea Kiadó. Klasszik sorozat. 2011. 5. oldal. Kosztolányi Dezső fordítása)

Lord Henry sok mondata mára – a személyétől és a regénytől is függetlenné vált – szállóige lett.

„... a világon csak egy rosszabb dolog van annál, ha beszélnek rólunk, az pedig az, ha egyáltalán nem beszélnek rólunk.”

„Én szigorúan osztályozom az embereket. Barátaimat a szépek, ismerőseimet a jellemesek, az ellenségeimet az okosak közül választom ki. Ellenségeink kiválasztásában sohase lehetünk eléggé óvatosak.”

„Minden siker, melyet elérünk, új ellenséget szerez. Aki népszerű akar lenni, az legyen középszerű.”

„Ma az emberek tudják mindennek az árát, de nem tudják semminek az értékét.”

Basil, a festő néhány jellemző mondata Lord Henryről, Lord Henryhez:

„Sohase mondasz erkölcsös dolgot, de sohase teszel erkölcstelen dolgot. A cinizmusod csak póz.”

„Te nem érted, mi a barátság, és ezért azt se értheted, mi a gyűlölet. Te mindenkit szeretsz, ami azt jelenti, hogy neked mindenki közömbös.”

„Dorian Gray a legjobb barátom. Egyszerű, áldott lélek. (...) Ne rontsd el. Ne próbálj hatni rá. Ártanál neki.”

(Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe. Alinea Kiadó. Klasszik sorozat. 2011. Kosztolányi Dezső fordítása)

Colin Firth és Jennifer Ehle a Büszkeség és balítéletben (1995) és 15 évvel később, a Király beszédében (2010)