110 éve született a Büszkeség és balítélet első filmváltozatának sztárja
| Laurence Olivier partnereként ő volt az első Elisabeth Bennet a filmvásznon. 110 éve született Greer Garson (1904-1996) Oscar-díjas brit-amerikai színésznő. A Metro–Goldwyn–Mayer egyik alapítója hívta Amerikába, ahol a 40-es évek egyik filmsztárja lett. Hét Oscar-jelölés és az Oscar-gálák történetének leghosszabb beszéde is a nevéhez fűződik. |
|
|
| A Büszkeség és balítélet 1940-es amerikai filmváltozatának plakátja. (A kép forrása: http://www.art.com/) | |
|
Greer Garson (teljes nevén Eileen Evelyn Greer Garson Fogelson) 1904. szeptember 29-én született Londonban, apai ágon skót, anyai ágon írországi felmenői vannak. A harmincas években már sikeres színpadi színésznő volt Angliában, és az újdonságnak számító televízióban is szerepelt, amikor egy amerikai producer, a Metro–Goldwyn–Mayer filmstúdió egyik alapítója, Luis B. Mayer felfedezte. Mayer felkérése az Egyesült Államokba ment és 1937-ben leszerződött az MGM-hez. Első filmszerepe (a Good by Mr. Chips!, magyarul: Isten vele, tanár úr! című filmben) azonnal Oscar-díj jelölést is hozott számára, azonban abban az évben Vivien Leigh kapta a díjat az Elfújta a szél főszerepéért. Összesen hétszer jelölték Oscar-díjra, ebből öt egymást követő évben is (1941 és 1945 között), ami rekord a díj történetében. 1942-ben a Mrs. Miniver című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb női alakításért járó díjat, melyhez még egy rekord kötődik: a díj átvételekor tartott köszönőbeszédét a leghosszabbként tartják számon az Oscar-gálák történetében (öt és fél perccel a Guiness Rekordok Könyve szerint), s ezt követően az akadémia korlátozta a beszédek maximális hosszúságát. Greer Garson első filmszerepei között volt 1940-ben Jane Austen regénye, a Büszkeség és balítélet első mozifilmváltozatának női főszerepe. A közkedvelt regénynek sok feldolgozása készült, számos TV-filmsorozat (az első 1938-ban, a máig legkedveltebb 1995-ben, Colin Firth és Jennefer Ehle főszereplésével) és eddig két mozifilm is: 1940-ben, majd 2005-ben. Az 1940-es fekete-fehér amerikai filmet Robert Z. Leonard rendezte, akinek három évvel korábbi A nagy Ziegfried című filmje Oscar-díjat nyert. A 74 évvel ezelőtti Büszkeség és balítélet film egyben Jane Austen regényének második feldolgozása volt, az 1938-as TV-sorozat után. A főszereplők az akkori sztárok, Elizabeth Bennetként Greer Garson, Mr. Darcy szerepében pedig a kétszeres Oscar-díjas, sokak által a XX. század egyik legnagyobb férfiszínészének tartott Laurence Olivier. (Az Oscar-díjak történetében egyébként Laurence Olivier is rekordet: kilencszer jelölték a legjobb férfi főszereplő díjára, s más kategóriákban is kapott jelöléseket, összesen 13-at.) A filmet Magyarországon Talpig úriember címmel mutatták be. Mutatunk néhány képet a filmből: |
|
|
|
||
| A baloldali képen a Bennet-család a Büszkeség és balítélet 1940-es amerikai filmváltozatában: középen Mary Boland Mrs. Bennetként, körülötte: Edmund Gwenn (Mr. Bennet), Maureen O'Sullivan (Jane), Marsha Hunt (Mary), Greer Garson (Elizabeth), Ann Rutherford (Lydia), Heather Angel (Kitty). A jobboldali képen Greer Garson partnere Edmund Gwenn (Elizabeth apja, Mr. Bennet szerepében). |
|||
|
|
||
| Greer Garson Elizabeth Bennetként a a Büszkeség és balítélet 1940-es filmváltozatában. A jobboldali képen Laurence Olivier (Fitzwilliam Darcy) társaságában. |
|||
|
|
||
| Az első képen Edna May Oliver, a 30-as évek közkedvelt karakterszínésznője Lady Catherine de Bourgh szerepében Greer Garson partnere. A jobboldali képen Greer Garson és Laurence Olivier. | |||
|
|||
| Greer Garson és Laurence Olivier, mint Elizabeth Bennet és Fitzwilliam Darcy, a Büszkeség és balítélet első mozifilmváltozatában, 74 évvel ezelőtt. | |||
