Az örökség

„…csak úgy áradt belőle az elmondandó történet” 

„…a világirodalom egyik leglebilincselőbb, legszórakoztatóbb elbeszélője” (Hegedűs Géza)

Guy de Maupassant (1850—1893) Flaubert tanítványa, a modern novella atyja. Történeteit finom irónia kíséri végig, legyen szó szerelmi viszonyokról vagy családi perpatvarról, hivatali vagy baráti tréfákról, a rangért és a pénzért való törtetésről, képmutatásról. Miközben a XIX. század utolsó évtizedeinek Párizsában vagy Normandiájában járunk, Maupassant kortalan igazságokra világít rá, emberi érzések és kapcsolatok buktatóit mutatja be éleslátón és szórakoztatva.

A címadó kisregény, Az örökség mellett az Ékszerek, A Tellier-ház, Az államcsíny és még további hét elbeszélés szerepel az Alinea Kiadó Klasszik sorozatának kilencedik kötetében Illés Endre és Tóth Árpád fordításában. A Klasszik sorozat bejutott a Szép Magyar Könyv verseny döntőjébe.

„Regényírónak is kitűnő volt. (...) Igazi műfaja azonban a novella. Röviden, olykor alig néhány oldalon ábrázol mosolyogva tragikus helyzeteket és reménytelen embereket.

Maupassant novelláiból úgy kavarog elébünk az eszméit és erkölcsét vesztő polgár végtelen számú arculata, mint Boccaccióból a reneszánszra készülő középkor végi polgáré vagy Balzacból a még nagy célokkal teljes, forradalom utáni polgárságé. — És mindig és mindenütt a szerelem. Maupassant-t a maga korában és utána is még évtizedekig erotikus írónak tartották, akinek műveit nem illik fiatal lányoknak olvasni. Ma már nem tekintjük művelt fiatal leánynak, aki nem olvassa Maupassant-t. Hiszen senki nem tanít úgy a szerelem szépségére és a szerelem veszélyeire. Ha szerelemről szól, tud finoman lírikus is lenni. Hiszen tudta, hogy az elsivárosodott világban ami mégis szép maradt, ami örök emberi gyönyörűség és magasztos érzések forrása — az az egymásra találó férfi és nő: férfitest és női test, férfilélek és női lélek.

... S mindehhez még annyit, hogy Maupassant a világirodalom egyik leglebilincselőbb, legszórakoztatóbb elbeszélője. A stílus nagy varázslója. Mosolygunk, miközben tragédiákat veszünk tudomásul. Elbűvölő a szépség, miközben tudomásul vesszük, hogy milyen undorító az a polgári világ, amelyet ábrázol. Nála tetőződött a nyugati polgári irodalom.”

(Hegedűs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok) 

„Ha mulatságos történetet beszél el, ő maga közben sosem tréfál, stílusának egy arcizma sem rándul meg, csak maga a történet hat, a stílus világosságán és a kompozíció tökéletességén keresztül. Kedvenc témája az ellentét civilizáció és ösztön között. A komikus hatást az váltja ki, hogyan diadalmaskodik az ösztön a polgári és nyárspolgári konvenciókon. A polgár könnyen feladja szigorú erkölcseit, ha érdekei úgy kívánják, … Pikáns történeteiben nincs semmi ellenszenves csámcsogás a részletek fölött, ellenben — ez a századvégi és sátános benne — minduntalan valami enyhén szentségtörő hajlam bukkan ki. … Maupassant még Zolánál is inkább „merész" témáinak köszönhette roppant népszerűségét. Évtizedeken át ő volt a tilos író az ifjúság számára, a pikáns francia a külföld szemében.”

(Szerb Antal: A világirodalom története)

Lapozzon bele a könyvbe!

Az örökség
A Tellier-ház  
A rendjel
Gombostűk
A könnyű halál
Tartalom

A Klasszik sorozat bejutott a Szép Magyar Könyv verseny döntőjébe.