Kilencven éves Lee Iacocca, a menedzsmentguru
|
|||
|
Lee Iacocca az egyik legismertebb vállalatvezető. Egészen a Ford elnöki székéig vitte, majd miután összeveszett ifjabb Henry Forddal, átment a kisebb konkurenshez, a csőd szélén táncoló Chryslerhez, melynek legendás megmentése a legnagyobb sikere. |
Lee Iacocca 90 éve olasz bevándorlók gyermekeként született Pennsylvaniában. Szegény családban nőtt fel. Apjának ugyan volt egy kis hotdog-üzlete, de később elvesztette minden pénzét. Minden bizonnyal innen eredt Lee Iacocca kockázatkerülő magatartása és az, hogy elvetette a pazarlást. Az első munkahelye a Ford volt, ahol 32 évet dolgozott. A gyakornokoskodás után úgy döntött, hogy nem mérnökként, hanem inkább kereskedőként fog dolgozni. Három évre rá értékesítési vezető. Ma már az autóértékesítés alapja a finanszírozás biztosítása (egyes kereskedőknél direkt büntetik az alkalmazottat, ha hitel nélkül adja el az autót), de ez még nem volt így az ötvenes évek Amerikájában. Iacocca egy új finanszírozási konstrukciót talált ki: "56-ost 56-ért". A Chrysler 56-os modelljét 20 százalék befizetésével elvihette a vevő, majd 56 dolláros részletekben fizethette a maradékot. A konstrukció hatalmas siker volt, később az egész cégnél bevezették. Iacocca gyorsan lépdelt előre a ranglétrán, 1970-ben már ő a cég első számú vezetője, az elnöke. Nyolc év után azonban összeveszett az alapító unokájával ifjabb Henry Forddal, és távoznia kellett. Nem esett kétségbe, a következő évben már a -- méret alapján -- harmadik nagy amerikai autógyár, a Chrysler elnök-vezérigazgatója. A Chrysler ekkor igen nagy bajban volt, Iacoccára várt a cég megmentése. Ez volt az autóipar legnagyobb átalakítása: megszüntette a fölös raktárkészletet, újratárgyalta az autókölcsönzőkkel a szerződéseket, nagy leépítésbe kezdett, de tehetséges új embereket is felvett, a saját fizetést pedig 1 dollárban állapította meg. Az igazi esélyt az adta a cégnek, hogy a kormánytól sikerült 1,2 miliárdos hitelgaranciát kiharcolnia. A munka sikerrel járt, a Chrysler nemcsak megmenekült, hanem 83-ban már 925 millió dolláros nyereséggel zárt. Iacocca 92-ben nyugdíjba vonult, de nem távolodott el teljesen az üzlettől. Továbra is érdekelte az autóipar, de ekkor már elektromos autókkal foglakozott. Később nemcsak az autóipar megmondóembere akart lenni, hanem elkezdett politikával is foglakozni. Szenvedélyes gondolatait, javaslatait a Vezetőink, hol vagytok? című könyvében foglalta össze. "Én vagyok az egyetlen fickó ebben az országban, akinek elege van abból, ami történik? Hova a pokolba tűnt a harci kedvünk? Torkunk szakadtából kellene tiltakoznunk. Van egy rakás fickónk, akik anélkül, hogy bármi elképzelésük lenne, államunk hajóját éppen egy sziklaszirtnek kormányozzák, vállalati gaztevőink, akik kilopják még a szemünket is, sőt még egy hurrikán után sem vagyunk képesek rendbe szedni a dolgokat, nemhogy hibrid autót építeni. De ahelyett, hogy méregbe gurulnánk, mindenki csak ül, és a fejét csóválja, miközben a politikusok azt mondják: Tartsuk az irányt! Tartsuk az irányt? Biztos viccelnek. Ez Amerika, nem az istenverte Titanic. Adok egy jó tanácsot: Szabadulj meg a feleslegtől!" (Vezetőink, hol vagytok?, 2010, 15. oldal) |